7.Fejezet: Home 'sweet' home

7. Fejezet: Home 'sweet' home

Áhh a régi barátok mindig felvidítanak, hogy mennyire hiányoztak nekem. Soha nem fogom megbánni, hogy hazajöttem, sajnos csak egy hónapot tudtam maradni (színház) de minden nap egy élvezett volt, igazából majdnem magam rángattam Emilit, Joet  és Laurát, de sajnos maradniuk kellett, viszont megígérték, hogy majd ők is ellátogatnak Londonba. Remélem ezt a közeljövőben tervezik.  Deborahval és Mattel szinte minden nap beszéltünk, nagyon hiányzok neki és persze ők is hiányoznak nekem, de sajnos ma dolgoznak, ezért nem tudtak elém jönni, ezért egyedül kellett hazagyalogolnom. Harryvel egyszer sem beszéltem, nem hívott, nem irt, egyszer próbáltam hívni, de nem vette fel, gondoltam nem zavarom. Ez fura, na mindegy, biztos nagyon elfoglalt.

Áhh végre az ismerős utca, azt hittem soha nem fogok hazaérni. Messziről láttam, hogy valakik ülnek a fiúk teraszán, azt hiszem Louis és Eleanor, hurrá. De ahogy egyre közeledtem észrevettem, hogy nem is ők azok, hanem Harry. Harry és egy lány. Biztos barátok. Igen, azt hittem. Megcsókolták egymást, majd a lány elköszönt Harrytől, annyira sietett, hogy véletlenül nekem jött. Én csak lesajnálóan ránéztem Harryre. 

Szóval ezért nem ért rá felhívni vagy felvenni a telefont, és még én akartam adni egy esélyt neki. Áhh nem hiszem el, hogy átbaszott. Meg kéne tanulnom, hogy ne legyek ilyen naiv és ne bízzak meg minden emberben, mert csak átbasznak.

Üres volt a ház, ezért rögtön felmentem a szobámba és kipakoltam a bőröndből. Na jó ez abból állt, hogy megfogtam a bőröndöt és kiöntöttem belőle mindent. Semmihez nem volt kedvem. Gondoltam felhívom Bent, de nem vette fel. Mi van senki sem képes felvenni azt a kibaszott telefont? Arrrgh. Egyszerűen nem volt mit csináljak, így inkább beültem az autómba és elmentem a színházba.

Hangokat hallottam, pedig még meg sem kezdődtek a próbák. Vagyis úgy hittem.

-Emma- vett észre Ben, majd mindenki rám nézett

-Hello.- köszöntem

-Emma de jó, hogy jössz.- üdvözölt az igazgató úr- Befáradnál az irodámban, beszélnünk kell.

Nem jót sejtek,  miről kéne beszélnünk. Nem csináltam semmi szabálysértést, tudták, hogy elutazom és azt mondták, hogy csak két hónap múlva kezdődnek a próbák.

-Kérlek ülj le!- húzta ki az egyik széket, majd ő leült velem szembe.

-Igen, miről lenne szó?- mosolyogtam, mert egyáltalán nem sejtettem, hogy mit fog mondani

-Tudod Emma észrevettük, hogy mostanában nagyon szét vagy csúszva és nem is teljesítettél úgy mint régen, ezért muszáj volt felvennünk a helyedre egy új színésznőt. Sajnálom.

-Akkor most ki vagyok rúgva?- hervadt le a mosolyom

-Igen, kérlek minél hamarabb pakolj ki az öltöződből, mármint a volt öltözőbe, mert Eleanor minél hamarabb be szeretne költözni.

Mondtam már, hogy nem bírom az Eleanorokat? Döbbenten és csalódottan bementem az öltözőbe és elkezdtem összepakolni. Hát lehet még ennél is rosszabb ez a nap? 

Akkor esett le még jobban az állam, mikor kiderült, hogy Eleanor az AZ Eleanor. 

Nagy büszkén bejött az öltözőbe, az arcán pedig nagy vigyor volt. Ez nem értem, hogy kerül ő ide?

-Ne nézz már ilyen bambán! Tudom, meglepő, hogy itt vagyok, de tudod, van aki mindent megkaphat és van aki semmit.- áhh meg tudtam volna fojtani, de olyan szarul éreztem magam, hogy még ahhoz sem volt kedvem. Egyszerűen figyelmen kívül hagytam amit mond, megunta majd kiment.

Kaptam pár dobozta a gondnoktól, majd nehezen, de kivittem őket az autóba (még jó hogy nem busszal jöttem) és bepakoltam őket a csomagtartóba. Áhh mennyi emlék. Könnyek szöktek a szemembe, nem hiszem el, hogy ez történik velem, életem egyik legrosszabb napja. Bocsánat, a legrosszabb nap az egész életemben.

-Emma!- Ben kiáltott utánam.- Emma állj már meg!

-Igen?- álltam meg az autó mellett

-Sajnálom.- ölelt meg

-Nem kell!

-Héé, én nem tehetek róla.

-Tudom, bocs de én most egyedül szeretnék lenni, úgyhogy megyek, majd beszélünk. Szia!

-Szia!

Beszálltam az autóban és rögtön hazafelé vettem az irányt. Most tényleg csak egyedül szeretnék lenni. A dobozokat letettem a napaliba, majd megkérdem  Matt-et, hogy segítsen felvinni őket a padlásra vagy valami olyasmi. A hűtőben még találtam egy doboz fagyit, leültem a tv elé és kerestem egy sírós, romantikus filmet, mivel az én lelkiállapotomnak már tényleg mindegy. Valami zajt hallottam, de nem figyeltem rá. Egy perc múlva már Matt és Deborah álltak a nappali ajtajában és furán néztek rám, majd Debi odafutott hozzám és szorosan megölelt, Matt a másik oldalamra ült és tőle is kaptam egy ölelést.

-Mi történt?- kérdezte Debi, mivel még mindig nem értették, hogy miért bőgök fagyievés közben

-Kirúgtak.

-Mi????- lepődtek meg mindketten

- Jól hallottátok, és nem fogjátok elhinni...

Majd mindent elmeséltem, hogy mi történt ma. Kérdezték, hogy mi volt otthon, de mivel szinte minden nap beszéltünk nem nagyon volt mit meséljek. Matt felvitte a dobozokat a padlásra, mi pedig Debivel beszélgettünk a szobámban. Mattnek megköszöntem, hogy segített, vagyis egyedül felvitte a dobozokat, tőle ez nagy dolog, mivel nála lustább embert nem ismerek. Egyből kifeküdt az ágyra. Csengettek. Mi egyből Mattre néztünk, hogy nincs-e kedve kinyitni az ajtót, persze, hogy nem volt kedve, ahogy nekem se, ezért Debi kellett lemenjen.  Mattel összenéztünk majd mindketten elterültünk az ágyamon.

-Em, téged keresnek.- kiáltott lentről Debi.

Áhh nem hiszem el, ki lehet az. Hát már csak ő hiányzott a napomból.

-Hello Louis!- köszöntöttem egy műmosollyal.

-Emma.- mosolygott vissza

-Öhm, én megyek.- sietett el Debi

-Ha Harry küldött, akkor mond meg neki, hogy nem érdekel. Ha pedig Eleanor miatt jöttél, legyen boldog én megvagyok és nem kell alázni.

-Nyugi már, miért hiszed rólam, hogy ennyire rossz vagyok?

-Khm, mert rossz vagy?-  egy kis hatásszünet után mindketten felnevettünk.

’Mert miért ne ’ alapon belementem és lementünk sétálni. Kellemesen csalódtam Louisban, bármiről beszélhettem vele és ő pedig meghallgatott, ezért úgy gondoltam, hogy most én is meghallgatom őt. Nyíltan beszélt, én pedig meglepődtem, azon amit mondott. Kiderült, hogy csupán azért van Eleanorral, hogy segítsen beindítani a karrierjét, mármint Louis Eleanornak, mivel Lou híres ezért sok befolyása van az emberek felett. Nem hiszem el, hogy ez igaz és én egész idő alatt, így bántam vele.

-Sajnálom.- mondtam őszintén

Szorosan magához húzzot és megölelt. A lepkék a gyomromban felébredtek, igen ők még mindig léteznek, főleg ha egy bizonyos személy közelében vagyok. Louis megsimította az arcom, majd megcsókolt, én pedig viszonoztam a csókját. Újra abban a bizonyos parkban voltunk, áhh azok az emlékek. Leültünk egy padra, vagyis arra a bizonyos padra.

-Miért nem jössz velünk Amerikába?- Louis törte meg a csendet

-Tessék?

-Újra turnéra megyünk, pár hónap. Miért nem jösz velünk?

-Most rúgtak ki, nem lenne miből menjek.

-Most hülyéskedsz, magánrepülőgéppel utaznánk semmiért sem kéne fizetned.

-Áhh nem tudom, nincs állásom és Debiéket sem szeretném itt hagyni.

-Ha nagyon szeretnéd magaddal hozhatod őket és biztos találnál valami elfoglaltságot.

-És Eleanor?

-Ő itt marad, hisz munkája van, csak néha lenne ott.

-A rajongóid mit gondolnának?

-Amit akarnak, engem nem zavar.- mosolygott

-Tudod mit! Átgondolom.

Egész éjszaka ezen gondolkoztam, nem tudom mit csináljak talán jó lenne egy kis változatosság, de több hónapig, Amerikába? Áhh nem tudom, de viszont holnap meg kell mondanom a választ. Debinek nagyon tetszett az ötlet és Mattnek sem volt ellenvetése.

Hát akkor úgy néz ki megyünk Amerikába...