Kémia
-Itt meg mi folyik?
-Semmi sem az aminek látszik!- hátráltam
-Igen?! Azt, hogy magyarázod, hogy ajkaitok... Tudod mit,
inkább hagyjuk!- leintette majd elrohant
-Ben!- próbáltam meg utána menni, de már késő volt
-Hagyd! Nem érdemelt meg téged!- húzott szorosan magához
Harry
-Eressz el, te tehetsz mindenről!- törtem ki és ütögetni
kezdtem a mellkasát
-Te is tudod, hogy nem így van, mert ha nem akarod nem
történik így, természetesen megértelek, dühös vagy, ordíts, jobb lesz ha kiadod
magadból!
-UTÁLLAK!- mondtam sírva- Miért vagy ilyen kedves velem?
Miért?
-Nagyon jól tudod miért...
-Harry, ezt már megbeszéltük! Tudod mit, inkább megyek, majd
beszélünk!
Elvettem a táskám és elindultam. Első dolgom az volt, hogy
felhívjam Bent, ki volt kapcsolva. Nem
tudtam, de nagyon el szerettem volna. Úgy érzem, hogy nagyon megbántottam.
Miért rontok el mindent? Kész tehetség van ehhez
Utamat a színház felé vettem, valahogy úgy éreztem, hogy ott
megtalálom Bent. Az érzésem be is
bizonyosodott, tényleg ott volt. Egyedül ült a színpadon. Magányos volt, akár
egy elhagyott farkas. A szívem összeszorult, tudtam, hogy mindenért én vagyok a
hibás.
-Leülhetek?- kérdeztem félénken
-Felőlem...
10 percen át csak ültünk és néztük az üres termet,
mindketten gondolkoztunk. Szinte hallottuk egymás gondolatait. Ijesztő volt,
szavak nélkül is megértettük egymást. Talán soha nem lett volna szabad
elrontanunk a barátságunkat. Nem lett volna szabad ennek az egésznek
megtörténnie.
-Ez így nem mehet tovább.- szólaltunk meg végül egyszerre
-Ben nagyon sajnálom.- mondtam teljesen őszintén
-Nem, nem csak a te hibád, egy kapcsolatban minden két
emberen áll. Sajnálom...
-Mégis mit? Mindenről én tehetek! Ne légy most is kedves! Ez
már túl nyálas!
Mindketten felnevetünk.
-Látod, kár volt tönkretenni a barátságunkat. Ben én imádlak,
olyan vagy nekem mint egy nagy tesó, nagyon szeretlek, de csak barátilag!
-Értem... Hát akkor barátok?- állt fel majd mosolyogva
nyujtotta a kezét
-Legjobb barátok!- mosolyogtam
Megöleltük egymást, de ez már csak egy egyszerű baráti
ölelés volt. Mindketten sokkal jobban jártunk, Ben jobb lányt érdemel.
Elbúcsúztunk, majd mindketten a saját dolgunkra siettünk.
Mármint nekem semmi dolgom nem volt. Vettem egy taxit és egyszerűen haza
mentem. Otthon senkit sem találtam, valószínűleg dolgoztak mindketten. Felmentem,
a kádba megengedtem a meleg vizet, szükségem van egy meleg, habos fürdőre.
Betettem hangosra a kedvenc albumom majd bemásztam a kádba. Megpróbáltam
mindenről és mindenkiről elfeledkezni. Fárasztó heteim voltak, vissza kéne zökkenni
a régi kerékvágásba. Nem sokára úgyis vége lesz a szezonnak és végre szabad
leszek, jó lenne hazalátogatni, már mindenki nagyon hiányzik. Elmélyültem
gondolataimban...
*Harry
szemszöge*
Látnom kell Emmát! Tudom, hogy ott történhetett volna valami,
csak hát megjelent az a szerencsétlen barátja. Remélem otthon találom és nem
dühös rám.
Már biztos, hogy 2 perce itt állok az ajtóban és kopogok,
senki nem nyitja ki az ajtót. Gondoltam benyitok, hátha szerencsém van és
nyitva van az ajtó. Szerencsém volt. Még jó, hogy ismerem a járatot egyenesen
Emma szobája felé vettem az utamat.
*Emma szemszöge*
Valami zajt hallottam. Áh biztos csak képzelődöm.
Mikor kiszálltam a kádból akkor vettem észre, hogy elfelejtettem behozni a
kendőt. Mindegy, úgy sincs itthon senki. Tehát kénytelen voltam átmenni a
fürdőszobából a szobámba meztelenül. A szobámban elég nagy meglepetés ért.
-Úristen
Harry, mi a franc?! Hogy kerültél ide?
Azt se
tudtam hirtelen mivel takarjam el meztelem testem, arcom már égett, olyan piros
volt. Harry eltakarta a szemeit de közben leskelődött és láttam a szemtelen
mosolyán, hogy élvezi a helyzetet.
-Bocsi, csak
beszélni szerettem volna veled.
-Hát nem ez
a legjobb pillanat arra, kérlek kifáradnál a szobámból míg, khm, felöltözöm.
-Jah,
persze, de nem kell szégyenlősnek lenni.- a fenekemre csapott, majd végre kiment.
Gyorsan magamra
kaptam egy csíkos felsőt, egy sötétkék farmer és egy sapkát, mert nem tudtam
teljesen megszárítani a hajam, mivel Harry még mindig kint vár rám.
-Gyere menjünk, le a konyhába.- mosolyogtam rá és elindultam
előre
Hirtelen megragadta a kezem és közel húzott magához.
-Tudom, hogy te is vonzódsz hozzám. Még a vak is látja.- nézett mélyen a szemembe majd beleharapott az alsó ajkába
Úristen, nem tudok ellenállni neki. Hogy ne vonzódnék hozzá.
Azok a göndör fürtjei, a gyönyörű szemei és az ajkai. Áhh túl sok. Egyre
gyorsabban vettünk levegőt, ajkai teljesen közel voltak egymáshoz.
Megcsókolt. Elérte amit, akart. Éreztem, hogy a keze a farmerem hátsó zsebében
volt, szorosan magához húzott.
-Khm, bocsánat a zavarásért. Be szeretnék menni a szobámba. Arrébb állnátok?-
hirtelen megjelent Debi, a megmentőm
Gyorsan elugrottam Harry mellől, majd a cipőmet kezdtem
bámulni. Nagyon kínos volt. Debi bement a szobájába,majd ránéztem Harryre és
egymásra mosolyogtunk. De nem, még mindig nem éreztem ugyanazt, amit Louis
mosolyánál, nem voltak pillangók a gyomromban. Semmi szerelem, csak egyszerűen
vonzódtam a göndör fiúhoz.
Lekísértem Harryt, majd megálltunk az ajtóban. Újra
közeledni kezdett. Átpillantottam a szomszédba, láttam, hogy ott áll Louis. Nem
akartam kihasználni Harryt, de féltékennyé akartam tenni Louist. Megcsókoltam
Harryt, mindent megtettem azért, hogy szerelmesnek látszódjak, fél szememmel
oldalra pillantottam, láttam Louis dühös arcát, sikerült.
-Kop, kop. Bejöhettek?- nyitottam be Deborah ajtaján.
-Gyere, gyere!- már láttam is a mosolyt az arcán.-Jól
láttam, amit láttam?
-Jól, de nincs semmi.
-Hogy, hogy nincs semmi? Elég durván egymásra voltattok
tappadva és ha nem jövök, biztos, hogy több is lett volna.
-De semmit sem érzek iránta.
-Jaj ne már, most komolyan inkább vagy Bennel, mint
HARRYVEL?- emelte ki Harry nevét
-Szakítottam Bennel?
-Mi van?
-Ma szakítottunk, nem működött a kapcsolatunk.- hajtottam
le a fejem
-Végre. Bocsi, biztos rossz most neked.- ölelt meg
-Semmi gond, túltettem magam rajta, barátok maradtunk.
-Ha nem Benért és nem is Harryért vagy annyira oda, akkor
kiért?- hatásszünet- Áhh megvan. Úristen Emma, Louisnak barátnője van. Felejtsd
el.
-Nem tudom elfelejteni, szeretem. Érted?!- belefúrtam a
fejem a vállába, majd halkan zokogni kezdtem.
-Héé nyugi.- simogatta a fejem, megpróbált megnyugtatni.- Mi
lenne, ha elmennénk vásárolni? Már olyan rég lógtunk együtt.
-Remek ötlet! Adj 30 percet és összeszedem magam!
Gyorsan megmostam az arcom, hogy egy kicsit felfrissüljek,
majd egy egyszerű sminket vittem fel az arcomra. Felvettem a kedvenc csíkos
nadrágom, imádom, egy szürke felsőt és az egyik kedvenc magassarkúm. Elég volt
a stresszből és a szomorúságból, ideje, hogy egy kicsit jól érezem magam.
Felkaptam a táskám és indulhatunk is.
Mivel a pláza 15 percre volt tőlünk ezért gyalog mentünk és
közben sokat tudtunk beszélgetni.
2 óra alatt bejártuk az egész plázát. Rengeteg új ruhát és
cipőt vettünk, aminek nagyon örültem. Már majdnem otthon voltunk, a fiúék háza
előtt voltunk, amikor Louis leszólított, aminek "nagyon örültem".
-Emma, bocsánat beszélhetnénk?
-Csak okosan!- szorította meg a kezem Debi- Hello Louis!-
majd ’kedvesen’ egymásra mosolyogtam
-Mi van közted és Harry között?- förmedt rám
-Semmi közöd hozzá!- vigyorogtam
-Ne légy büszke magadra, semmit sem fogsz elérni ezzel!
-Miért gondolod azt, hogy bármit is el szeretnék érni vele?
Ha neked lehet barátnőd, én miért nem flörtölhetnék másokkal? Majd még
találkozunk, szia!
Muszáj volt otthagynom, mivel nem bírtam a szemébe nézni és
láttam, hogy Eleanor közelített felénk, nem volt kedvem a nyávogását
hallgatnom. Felmentem a szobámba, elpakoltam az új ruháim, majd végre
tarthatunk egy jó filmes estét hármasban. Csakis Debi, Matt és én.
*Következő
nap*
Úgy döntöttem, hogy pár napra hazautazom, hogy meglátogassam
Mrs. és Mr. Ryant és a barátokat, már nagyon hiányoznak. Éppen az utolsó ruhákat
pakoltam, amikor valaki kopogott.
-Bejöhettek? Harry vagyok.
-Gyere nyugodtan.
-Csak gondoltam szólok előre.- adott egy puszit az arcomra
majd leült az ágy szélére- Debi mondta, hogy pakolsz. Merre mész?
-Haza.-mosolyogtam
-Mi van?- lepődött meg
-Nyugi, csak pár hétre, hiányoznak az ottaniak.
-És, mikor indulsz?
-Ma.
-Már ma?
-Igen és lassan indulnom kell, mivel egy óra múlva indul a
buszom.
-Értem. Esetleg elvihetlek a buszmegállóba?
-20 percre van innen gyalog, de ha nagyon akarod, akkor oké.
Csak várj, mig átöltözöm.
-Rendben. A kocsinál várlak.
Miután felöltöztem, gyorsan elköszöntem a többiektől.
-Hiányozni fogsz.- pityergett Debi
-Csak pár hét.
-Akkor is!
Harry már az autónál várt. Betette a bőröndömet a
csomagtartóba, majd udvarisan kinyitotta nekem az anyósülésnél lévő ajtót.
A pár perces utazás összességében csendben telt. Harry néha-
néha rátette a kezét a combomra ilyenkor rácsaptam a kezére, de ő csak
szemtelenül mosolygott. Imádom a szemtelen mosolyát. Mikor megérkeztünk a
buszmegállóba kivette a bőröndöm a csomagtartóból és velem együtt várta a
buszt. Páran minket figyeltek, hisz ne felejtsük el Harry eléggé ismert, sőt
volt aki autogramot is kért és azt is megkérdezték, hogy együtt vagyunk-e de mi
csak mosolyogtunk. Mikor megérkezett a busz, Harry szorosan magához húzott,
megölelt, majd megcsókolt.
-Vigyáz magadra! Hiányozni fogsz!
-Te is nekem!
És tényleg hiányozni fog!
