3.Fejezet: Szülinap

Itt is meg szeretném köszöni, Nikinek a fejlécet. Köszönöm szépen, imádlak x :)

Előre elnézést szeretnék kérni a perverz részért, nem volt szándékos. 

3.Fejezet: Szülinap

Debivel vásárolni voltunk, mivel szombaton Matt szülinapja van és szeretnék egy meglepetés bulit szervezni neki. Ő ma pont dolgozik, Debi és én pedig szabadok vagyunk, úgyhogy ma egész nap van időnk készülődni. Tescoban álltunk és azon veszekedtünk, hogy milyen tejet vegyünk. Hát persze ez nálunk szokásos.

-De szánalmasok vagytok!- szólalt meg flegmán mellettünk egy hosszú barna hajú lány, majd arrébb lökött minket.

Természetesen ő nem más, mint Eleanor lehetett. Mellette egy göndör hajú, csinos lány volt, aki csak visszahúzódott a háttérbe és szégyellte magát Eleanor helyett. Eleanor kivett a hűtőből egy tejet és gyorsan elviharzott.

-Sajnálom!- nézte a szomorúan a földet a göndör hajú lány
-Nem gond, már kezdek hozzászokni.- mosolyogtam rá
-Danielle!- állt meg Eleanor csípőre tett kézzel

Majd Danielle, miután megtudtok a nevét, El után ment. Úgy tettünk, mint ha semmi sem történt volna és folytattuk "vitánkat". Végül mindkét tejet megvettük és tovább mentünk.

Otthon míg én a tortát készítettem, Deborah felhívott pár embert, hogy meghívja őket meglepetésbulira. Mivel még sok embert nem ismerünk Londonban, ezért túl sokan nem leszünk. Elhívtam Bent, hogy ne legyek egyedül, hisz kb. mindenki párban lesz. Természetesen  Louis és Eleanor is együtt jönnek, célom, hogy Bennel féltékenyé tenni Louist. Vagyis megpróbálom.

*Szombat*

Reggel hajnali 5-kor keltem, hogy feldíszítsem az udvart. Deborah és Matt tegnap elutaztak Brightonba, hogy Matt szüleivel találkozzanak, ma délben érnek vissza. Ben segítségével 10 óra körül készen álltunk. Felmentem a szobámba, hogy felöltözzek, addig Ben elfoglalta magát a  nappaliban.

Elmentem lezuhanyozni, majd hajamat megmostam a mangó illatú samponommal. Belebújtam a köpenyembe, hajamat pedig felcsavartam egy törölközővel. Elővettem egy kék pánt nélküli ruhát, hozzá illő cipőt és kiegészítőket. Hajamról lecsavartam a törölközőt, majd megszárítottam. Felvettem a ruhámat, cipőmet és ékszereimet. Felvittem egy egyszerű sminket, hajamat, pedig kontyba kötöttem.

                                                                     

1 óra után készen voltam, Ben már majdnem halálra unta magát, de már kezdte megérkezni a vendégek. Ketten fogadtuk őket. Ott álltam Ben mellett, elég furán éreztem magam. Megérkeztek, azok, akiket a legkevésbé vártam. Kézen fogva jöttek. Belül teljesen összeomlottam.

-Fogd meg a derekam!- utasítottam Bent
-Oké!

Louis szerencsére észrevett minket és egyáltalán nem tetszett neki az, amit lát, aminek én természetesen örültem. Megkértem Bent, hogy tegyünk, úgy, mintha egy szerelemes pár lenénk, ami nem ment nehezen színészi tehetségünknek köszönhetően, és Ben sohasem volt közömbös nekem. Liam, vagyis azt hiszem így hívják, a göndör hajú lánnyal érkezett, akivel találkoztunk a múltkor a boltban. Gyönyörű volt irigyeltem. Eleanor is kitett magáért, kék csillogós ruháját messziről észre lehet venni.

 

Elég kényelmetlenül éreztem magam. Ránéztem az órámra. Még van időm, hogy átöltözzek, szóltam Benek és gyorsan felszaladtam a szobámba.

Ruhámat és cipőmet gyorsan levettem magamról és egy szál fehérneműben álltam a szekrényem előtt. Végre megláttam egy gyönyörű rózsaszin ruhát, amihez volt cipőm és kiegészitőm is. A melltartómat akartam levenni, de nem találtam a kapcsolót.

-Segítsek?- szólalt meg a hátamnál egy mély férfias hang

Nem ez nem Louis volt. Neki sokkal vékonyabb a hangja. Féltem megfordulni. Ott álltam egy szál fehérneműben, háttamnál pedig egy férfi, aki segíteni szeretne kikapcsolni a melltartóm. Lassan megfordúltam

-Ben, te meg mióta állsz itt? És mégis, hogy

És... nem hagyta, hogy befejezzem, megcsókoltam, én pedig... pedig visszacsókoltam. Mennyein csókolt, sokkal jobban, mint Louis. Az ágyra dobott. Csókunkat meg nem szakítva kikapcsoltam melltartómat. Nyakamat és mellettem kezdte el csókolgatni. Lassan halladt lefele, mig el nem ért a bugyimhoz, amit szép lassan lehúzott rólam és a belső combom kezdte el csókolgatni. Kicsit bűntudatom volt, csak nem értem miért, hisz Louis és köztem nincs semmi. Nem érdekelt semmi, hagytam, hogy Ben kényesztesen......

-Elnézést, megzavartam valamit?- kérdezte cinikusan Louis

Reflexből, gyorsan magunkra húztam a takarót.

-Ahogy láthatod, igen!- felelte helyettem is Ben
-Bocsánat. Csak szólni akartam, hogy mindjárt itt a szülinapos.- majd rögtön kiment

-Vedd fel a ruháidat, le kéne menjünk!- utasítottam Bent
-Rendben!- mosolygott és megcsókolt

Írtó ciki volt, de akkor most mi járunk? Mind1. Felvettem rózsaszín ruhám, rózsaszín tűsarkúm és kiegészítőim. Hajammal nem nagyon lehetett mit kezdeni, ezért csak szimplán kiengedtem.

Bennel kézen fogva lementünk. Nagyon ciki volt Louis szemébe nézni, láttam rajta, hogy ideges, és az még egy lapáttal rátett mindenre, hogy Bennel egész végig ölelkeztünk és csókoltuk egymást. Látszott rajta, hogy féltékeny és még Eleanor hisztijét is elkellet viselnie. Én ezt természetesen élveztem, hisz ez volt a célom, csak félek, hogy a végén megsértem Bent.

Mikor Matt és Debi közeledni kezdtek, mindenki elbújt és mikor már Matt az udvaron volt mindenki előugrott és egy emberként kiálltottúk, hogy meglepetés. Meglepődött. Nem számított erre. Körbeölelgetett mindenkit, nekem, Deborahnak és Benek megköszönte, hogy megszerveztük az egészet. Debi észrevette, hogy Ben és én elég furán viselkedünk, fogjuk egymás kezét, stb, ezért félrehívott.

-Mi történt?- kérdezte izgatottan
-Hogy érted?- értetlenkedtem
-Te és Ben?
-Jaj ne is kérdezd!
-Mondjad már!- sürgetett
-Lefeküdtem vele.- mondta halkan
-Mesélj el mindent az elejétől a végéig!- kérlelt

Mindent elmondtam neki, vagyis nem mindent pontosan, csak a lényeget. Visszavegyültünk a tömegbe. Továbbra is Bennel voltam, néha Louisra pillantottam, még mindig dühös volt.

*Pár nappal később*

Munkába siettem, Louis szólt utánam. Szombat óta egy szót sem beszéltünk.

-Emma beszélnünk kéne!- kiáltotta
-Sajnálom most nincs időm!- se kedvem, motyogtam magamban

Beültem egy taxiba és egyenesen a színházba mentem. Bennel és beszélnem kellett, hisz vele sem találkoztam szombat óta. Sok megbeszélni valónk van. Bementem az öltözőmbe, letettem a táskám és indultam Benhez. Bekoptam az ajtaján, ő pedig csak annyit mondott, hogy menjek be. Mikor meglátott meg akart csókolni, de eltoltam magamtól, mert most beszélnünk kell.

-Beszélnünk kell!- ültem le mellé
-Na ez rosszul kezdődik.
-Nem biztos!- mosolyodtam el- a szombati esett. Azt szeretném kérdezni, hogy te azt komolyan gondoltad?
-Teljes mértékben.... igen. Emma- fogta meg a kezem- én szeretlek, és nagyon örülnék, ha te lennél a barátnőm.
-Én pedig örülnék, ha a barátom lennél.- mosolyogtam, most pedig én csókoltam meg

Még mindig rosszul éreztem magam Louis miatt, de nem érdekel, megpróbálom elfelejteni őt. Nehéz lesz...

2.Fejezet: Miért ilyen nehéz az élet?

Sziasztok! Nem fogok mentegetőzni, itt az új rész!

2.Fejezet: Miért ilyen nehéz az élet?

 

Mint minden egyes reggel, ma is a teraszon ülve fogyasztottam kakaómat, közben pedig a napi hírlapot olvastam. Csak a szokásos politikai, unalmas ügyekről írtak. Elérkeztem a sztárrovathoz, ezt nagyon szerettem, mert álmom, hogy egyszer rólam is írjanak egy cikket. Egy érdeke cikken akadt meg a szemem: "Louis Tomlinson megcsalta barátnőjét". Valahogy éreztem, hogy itt baj van, biztosan nekem is közöm van hozzá. A cikk mellé egy kép volt beillesztve, amin nem lehet kivenni pontosan, hogy mi van, de az jól látszott, hogy este készült és egy parkban. Na jó, nem így szerettem volna szerepelni az újságban.

Louis lépett ki az ajtójukon. Egy önelégült mosollyal az arcán rám nézett. Nem értettem, hogy miért csinálja ezt, talán kínozni akar? Már éppen készültem bemenni, mikor megláttam a dühöngő Eleanort közeledni felém egy újsággal a kezében. Most már mindent értettem.

-Állj meg te ribanc! Ő az én barátom, szállj le rólam!- üvöltözött, már a teraszon állva
-Hé hé! Nyugodj le, mindenki minket néz! Amúgy meg kit nevezel te ribancnak? Szánalmas vagy!- már mindenki kint állt az utcán, Deborah-ék is kijöttek, hogy megpróbáljanak megvédeni
-Téged! Te vagy a szánalmas! Megpróbáltad elcsábítani a barátom...
-Az nem épp úgy volt!- vágtam közbe
-És még hazudsz is!- egyre idegesebb volt, de én sem hagytam magam.
-Lányok ezt nem itt és így kéne megbeszélni, mindenki titeket nézz!- jött oda egy másik bandatag, nem tudom, hogy hívják
-Liam, te ebbe ne szólj bele.- szóval Liamnek hívják- Semmi közözd nincs hozzá!
-Nagyon is van, most pedig menj vissza a mi házunkba Louisval!- utasított rá Liam

Louis utána jött, karon ragadta és hazavitte. Lian, vagy Liam, tök mindegy, hogy hívják, itt maradt, úgy látszik, hogy volt még mondani valója.

-Figyelj, nagyon sajnálok mindent. Eleanor ilyen, mi sem bírjuk őt, nem tudjuk megérteni Louis mit szeret benne. Sokkal jobb örülnék, ha téged látnálak Louis mellett.- magyarázkodott.- Szorítunk nektek.- kacsintott, majd elment

Ez meglepett. Sokkos állapotomban voltam. De hát a Louis és köztem nincs semmi. Még csók sem volt, nem értem mit kezel ezen annyira felfújni, nem történt semmi, csak beszélgetünk. Na persze, ha valaki az újságíróknak hisz az már az ő baja.

-Emma, mi volt ez? Mi történt az este?- érdeklődött Deborah
-Semmi.- válaszoltam egyszerűen és bementem a szobámba

Szekrényemből elővettem valamilyen egyszerű rihát, amit felvehetek, mivel nem sokára dolgozni kell menjek.  Leültem a sminkasztalom elé. Néztem a tükörképem és gondolkoztam. Louis mit akar ezzel az egésszel elérni? Elkezdtem felvinni egy halvány sminket, nem szoktam agyonsminkelni magam, de azért minden nap felviszel egy natúr sminket. Még volt egy kis időm, ezért bekapcsoltam a laptopom. Félve léptem fel a twittere, mivel gondolom már az interneten is elterjedtek a pletykák. Bár ne lenének az emberek ilyen naivak.

Emma Medwin
Miért ilyen naivak az emberek? Nem történt semmi, nem értem miért kell mindent felfújni?!

Csiripeltem követőimnek, akik száma mára a duplájára nőtt. Megnéztem, hogy kik írtak nekem. Kaptam hideget és meleget is, de inkább meleget, nagyon meglepődtem, mert sokkal rosszabbra számítottam.

Hope Styles:
@Emma_M nem tudom mit történt, de nekem nagyon szimpatikús vagy! Utálom Eleanort, szóval szorítok neked és Louisnak

Emma Medwin:
@Hope_Harry Ö, izé köszi, de köztem és Louis között nincs semmi! Csak beszélgettünk, mint két normális ember.

Elounor Is Perfect
@Emma_M te szánalmas csicska, szállj le Louisról! Eleanor és ő tökéletesek együtt és szeretik egymást!

Emma Medwin
@El_Louis Milyen jó, hogy te ennyire ismersz mindenkit! Először utána kéne járni, hogy mi történt!

Na ebből most lett elegem, egyes emberek nagyon szánalmasak. Utána kéne nézniük, hogy mi történ és utálni szidni engem. Honnan tudják, hogy Louis boldog Eleanorral? Ha jobban megismernék őt, rájönének, hogy ez nem így van.

Felvettem a már előre kikészített csillagos felső, szürke nadrágom és fekete magassarkút, hajamat pedig bekötöttem egy copfba.

 

Elindultam a színház felé. Ma sokat kell próbálnunk, mivel este előadás. A forgalmas utcákon lassan sétáltam. Legtöbb fiatal lány szúrós tekintettel nézet rám, de volt, aki rám mosolygott. Már nagyon vártam, hogy beérjek a színházba, rémálom volt kint lenni az utcán, azzal a tudattal, hogy a tinilányok utálnak a semmi miatt.

Kétszer is elpróbáltuk a darabot, egymás után szünet nélkül. Már teljesen ki voltam fáradva, mikor végre adtak egy kis időt pihenni. Elvettem egy flakon ásványvizet és egy szendvicset kezdtem megenni.

-Minden rendben van?- ült le mellém Ben
-Nem egészen.- sóhajtottam
-Na mesélj!- mosolygott
-Nem akarlak vele untatni!
-Butus, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz!- ölelt meg, ami most nagyon jól esett

Mindent elmondtam neki az elejétől a végéig. Ő teljesen megértett. Nagyon jól összehangolódtunk, mondjuk ez lehet annak is köszönhető, hogy a darabban mi játszúk a szerelmes párt, de semmit sem kell félreérteni! Véget ért a pihenési idő. Megpróbáltam összeszedni magam. A rendező szólt, hogy vegyük fel a jelmezeinket, mivel ez lesz a főpróba és ezt már jelmezzel kéne csinálni. Belebújtam ruhámban, amit nagyon utáltam, mivel egy régi fajta ruha volt és eléggé kint volt belőle a "keblem", de nem tehettem semmit ellene, el kellett viselnem. Este hét fele, már gyűltek a nézők, épp csak kipillantottam, rengetegen voltak, remegtem. Ez volt az első darab, ahol a főszereplőt játszottam, nagyon izgultam. Felpillantottam a díszpáholyra, hogy megtudjam, hogy ma este ki a díszvendégünk (színházunkban van egy olyan szokás, hogy minden előadásra meghívunk egy híres embert). Nagyot néztem, nem akartam elhinni, hogy ő az. Megijedtem.

-Mi van?- jött oda Ben
-Nézz fel a díszpáholyba!- utasítottam
-Na ne!- csodálkozott Ben- nyugodj le, ezt nem ronthatod el, mutasd meg nekik, hogy mire vagy képes. Melletted leszek, bízz bennem!

Megölelt, amire újra nagy szükségem volt. Vettem egy mély levegőt, kifújtam és próbáltam a legnyugodtam lenni.

Össz-vissz jól sikerült az előadás, de mikor ránéztem a díszpáholyra szinte már könnyezni kezdtem a, de ekkor Ben mindig megszorította a kezem. Szörnyű volt nézni, ahogy Eleanor hozzábújik Louis-hoz és a fiú pedig gúnyosan rám mosolyog. Miért teszi ezt velem? Az előadás után gyorsan bementem az öltözőmbe. Kopogtak. Háttal álltam az ajtónak, ezért csak annyit mondtam, hogy jöjjön be. Hirtelen két kezet éreztem a derekamon. Szembe fordultam a kezek tulajdonosával.

-Louis mit csinálsz? Hagyj békén! Menj innen! Tönkre tetted az életem egy nap alatt, legtöbben utálnak, miattad! Tűnj a szemem elől!- nem akartam, de szemeim újra könnybe lábadtak
-Nyugi baby!- simogatta az arcom
-Na nekem ne mond azt, hogy baby! Amúgy is hol van a drága bará- ekkor félbeszakított és megcsókolt.

Nem gyengültem el, nem csókoltam meg, érettebb vagyok annál.

-Te szerencsétlen, hagyj békén!- adtam egy pofont neki
-Figyelj! Beléd szerettem, de nem hagyhatom ott Eleanort a menedzsment miatt!
-Na jó ezt most fejezd be, nem leszek a szeretőd és nem fogom engedni, hogy egy a fél világ utáljon miattad!

Megfogtam a cuccaim és elindultam. Még megpróbált megakadályozni, de nem sikerült elfutottam.
Otthon, próbáltam leplezni a történteket, de Deborah észre vette, hogy valami baj van, mivel még vacsorázni se akartam. Feljött a szobámba, majd mindent elmeséltem neki az elejétől a végéig. Nem tudtam elaludni, forgolódtam és arra gondoltam, hogy miért ilyen nehéz az élet. Beleszerettem ebbe a fiúba, és azt mondta, hogy ő is szeret, de akkor miért csinálja ezt? Ez lehetetlen beleszeretünk egymásba, de még csak 2 napja ismerjük egymást. Fuck this life, I hate it!

1.Fejezet: Szerelem első látásra?

Sziasztok! Meghoztam az első részt. Remélem tetszik majd. Eddig még egyetlen visszajelzést sem kaptam :( Ha elolvastátok, akkor légy szíves írjatok  itt véleményt vagy twitteren vagy facebookon, hogy tudjam, hogy valaki olvassa és van értelme annak, hogy írok. Még most így a történet elején el szeretném mondani, hogy semmi bajom sincs Eleanorral, sőt imádom őt. Ez csak egy kitalált történet, semmi köze nincs a valósághoz.

                                                          1.Fejezet: Szerelem első látásra?

Egy napsütéses tavaszi reggelre ébredtünk. Épp a teraszon ülve ittam reggeli kakaóm, igen 20 évesen, még mindig kakaót iszom reggelente, lehet, hogy soha nem fogok felnőni, de nem is szeretnék. A szomszéd ház előtt egy nagy fehér limuzin állt meg. Talán végre láthatjuk szomszédainkat? Legelőször egy nem túl magas szőke fiú szált ki, majd őt követe még 5 fiú, egy idősebb férfi, aki biztosan a testőrük volt és még 3 szép lány, akik minden valószínűséggel valamelyikük barátnői lehetett. Egy pillantást sem vetettek rám, vagy valamerre, csak egyenesen bementek a házba. Valahogy úgy érzem, hogy soha nem leszek jóba velük, teljesen különböznek az én világomtól.

-Úristen! Úristen!- ugrált sikítozva Deborah
-Mi történt?- állítottam
-Láttad, hogy kik jöttek haza?
-Ha a szomszédainkra gondolsz akkor igen.- ültem vissza le és nyugodtan folytattam a kakóm szürcsölését
-Ennyi? Téged egyáltalán nem izgat, hogy 5 szuper sexy pasi a szomszédunk?
-6 és 3-nak közölük barátnője van. És nem egyáltalán nem izgat.- feláltam és besétáltam a konyhába, ahova persze Deborah is követett
 

-6? Akkor biztos Josh is velük van. Amúgy is te honnan tudod mindezt, talán mégis utánuk néztél?-bökött oldalba
-Nem. Láttam, ahogy  a lányokkal együtt érkeznek. Amúgy is neked van barátod!
-És, én csak rajongójuk vagyok, ez nem jelent semmit!- flegmáskodott- Gyere menyünk át, üdvözöljük őket.
-Én aztán nem!
-Emma! Kérlek!- nézett rám bociszemekkel
-Nem!
-Dehogyisnem!- megragadta a kezem, majd maga után húzott

Az ajtóban álltunk, Deborah már harmadjára csengetett, de még mindig semmi.

-Látod én mondtam, hogy nem kéne átjönnünk!- fontam keresztbe kezeim

Hirtelen kinyílt az ajtó. Egy közepes magasságú férfi nyitotta ki. Barna haja volt, mosolyától elolvadtam. Szemei kékek voltak, akár a tenger. Elvesztem bennük. Csak álltam ott egy vigyorral az arcomon és bámultam őt. Még mindig mosolygott. Nem tudtam megszólalni. Deborah vágott oldalba, hogy mondjak már valamit.

-Emma vagyok!- nyújtottam a kezem
-Louis.- mosolygott tovább, majd kezet fogtunk. Bőre selymes volt, lábaim megremegtek, nem értettem mi történik.- Örülök, hogy megis- ekkor egy barna, hosszú hajú, elég hisztis és pökhendi lány jött oda és szólt közbe.- Eleanor ők itt a szomszédjaink, Emma és Deborah.- mutatott be minket
-Sziasztok.- köszönt elég lenézzően- Kicsim gyere, mert a többiek rád várnak!- mondta miközben illegette magát
-Megyek! Sajnálom, remélem még lesz szerencsénk beszélni.- majd bement.

Egész nap csak rá gondoltam. Nem tudtam kiverni a fejemből édes mosolyát és gyönyörű szemeit. Próbán mindent elrontottam. Hiányzik ez nekem? El kell felejtenem, barátnője van és biztos nem hagyná ott, egy olyan lányért, mint én.

Este fáradtan érkeztem haza a színházból, táskámat ledobtam a fotelbe, én pedig bevágódtam az ágyba. Elővettem laptopom és felléptem twittere.

Emma Medwin
Mindent tönkretettél, a mosolyod, a szemeid. Áh azt hiszem szerelmes vagyok.

Ezt így muszáj volt leírnom. Rákerestem Louis twitterére. Követ. Mi van? Azt meg, hogy? Bekövettem. Remélem nem fogja észrevenni a tweetem.

Ben Brightmore
@Emma_M észtrevehető volt próbán is, hogy nincs minden rendben. Talán nem én vagyok a kiszemelted?

Emma Medwin
@BenBrightmore Hülye! Semmi közöd nincs hozzá :P

Ben az egyik színésztársam. Ő az egyetlen, akivel jól kijövök. Nagyon jó fej rengeteget szoktunk együtt hülyéskedni.

Ben Brightmore
@Emma_M Most haragszom rád! PS. I love you :)

Emma Medwin
@BenBrightmore Tudod, hogy én is szeretlek :)


Már pizsamában voltam, zenét hallgattam, mikor Deborah benyitott a szobámba.

-Emma, keresnek! Nem fogok elhinni ki az!- vigyorgott
-Ki? Mi? Hol?- ijedtem meg
-Menj le és meglátod!

Pizsamában levánszorogtam, kinyitottam az ajtót. Az állam leesett.

-Louis. Te. Meg. Mit. Keresel. Itt?- dadogtam
-Bocs, ha zavarok, csak megszerettem volna kérdezni, hogy nincs- e kedved sétálni?- és már megint mosolygott
-Nem zavarsz. Rendben van, csak kérlek várj meg. Átöltözöm.

Felrohantam a lépcsőn egyenesen be a szobámba. Elővettem egy fekete farmert, egy 3/4-es bő felsőt és egy hosszított szárú cipőt. Hajamat még gyorsan kifésültem és vissza lement a várakozó szépfiúhoz.

 

Sötét volt. Remélhetőleg senki sem látott minket. A közeli park felé sétáltunk. Rengeteget beszéltünk. Elmesélte egész életét. Rájöttem, hogy nem kéne egyből elítéljem a híres embereket. Sok megpróbáltatáson ment keresztül. Leültünk egy padra és néztük a csillagokat. Elégé hideg volt, a kezemet simogattam, hogy valahogy felmelegítsem magam.

-Fázol?- kérdezte
-Kicsit.

Átkarolt. A menyekben éreztem magam. Tudtam, hogy ezt nem lenne szabad, de olyan jó érzés volt.

-Nem lenne szabad ezt csinálnod!- húzódtam el tőle
-Miért is?- nézett komolyan, mintha ő nem tudná
-Barátnőd van, és még egy napja sem ismersz.
-Te sem engem, de máris belém szerettél!- elkezdett közeledni hozzám

-Ezt meg honnan veszed?- próbáltam ellenállni
-Nem most estem le a falvédőről!- meg akart csókolni, már csak pár milliméter távolság volt ajkain között


Ellenálltam a kísértésnek. Felálltam és elfutottam. Nem szerettem volna még nagyobb hibát elkövetni.

Bevezetés

Sziasztok! Nekiláttam egy új blognak, mivel a másik blogom már kezd elunalmasodni, de viszont ehhez a történethez rengeteg ötletem van.  Remélem, majd ezt a blogom is fogjátok legalább annyian olvasni, mint a másikat, de, ha lehet még többen és remélhetőleg majd kapok véleményeket is. Itt van a bevezetés, de tényleg csak egy rövidke, jó olvasást!

Bevezetés

Sziasztok! A nevem Emma Medwin, 20 éves vagyok és Brighton-ban születtem. Pár héttel ezelőtt legjobb barátnőmmel, Deborahval és barátjával, aki egyrészt legjobb fiúbarátom, Matt-el felköltöztünk Londonba, hogy belecsaphassunk a nagybetűs életbe. Egy csendes, eldugott utcában lakunk, egy emeletes házban. Amivel őszintén mondva eléggé meggyűlik a bajunk, igaz, hogy csak hárman vagyunk, de minden nap nagy a rendetlenség. Szomszédunkban 5 fiú lakik, valamilyen One direction banda tagja, nem is merem őket, de azt mondják róluk, hogy híresek és nagyon jól néznek ki és Deborah is nagyon bírja őket, de ez, most engem egyáltalán nem érdekel, mivel inkább szeretnék karrieremre és az új életemre koncentrálni. Szüleim meghaltak, mikor mindössze még csak 15 éves voltam. Deborah szülei neveltek fel, ezért is ilyen szoros a kapcsolatunk. Habár ők befogadtak és gondoskodtak rólam, mégis mindig egyedül éreztem magam és mindig is magamra voltam utalva. Megtanultam saját magamról gondoskodni, talán hamarabb felnőtté kellett válnom, mint más normális embernek. De inkább hanyagoljuk ezt a témát, nem szeretek erről beszélni. Jelenleg London egyik színházában vagyok színésznő, mindig is ez szerettem volna csinálni, imádom játszani és szeretem magam beleélni a szerepeimbe. Eddig még soha nem voltam igazán szerelmes, de még egy ideig várni is szeretnék ezzel, mert ahogy már említettem most sokkal fontosabb a karrierem.