1.Fejezet: Szerelem első látásra?

Sziasztok! Meghoztam az első részt. Remélem tetszik majd. Eddig még egyetlen visszajelzést sem kaptam :( Ha elolvastátok, akkor légy szíves írjatok  itt véleményt vagy twitteren vagy facebookon, hogy tudjam, hogy valaki olvassa és van értelme annak, hogy írok. Még most így a történet elején el szeretném mondani, hogy semmi bajom sincs Eleanorral, sőt imádom őt. Ez csak egy kitalált történet, semmi köze nincs a valósághoz.

                                                          1.Fejezet: Szerelem első látásra?

Egy napsütéses tavaszi reggelre ébredtünk. Épp a teraszon ülve ittam reggeli kakaóm, igen 20 évesen, még mindig kakaót iszom reggelente, lehet, hogy soha nem fogok felnőni, de nem is szeretnék. A szomszéd ház előtt egy nagy fehér limuzin állt meg. Talán végre láthatjuk szomszédainkat? Legelőször egy nem túl magas szőke fiú szált ki, majd őt követe még 5 fiú, egy idősebb férfi, aki biztosan a testőrük volt és még 3 szép lány, akik minden valószínűséggel valamelyikük barátnői lehetett. Egy pillantást sem vetettek rám, vagy valamerre, csak egyenesen bementek a házba. Valahogy úgy érzem, hogy soha nem leszek jóba velük, teljesen különböznek az én világomtól.

-Úristen! Úristen!- ugrált sikítozva Deborah
-Mi történt?- állítottam
-Láttad, hogy kik jöttek haza?
-Ha a szomszédainkra gondolsz akkor igen.- ültem vissza le és nyugodtan folytattam a kakóm szürcsölését
-Ennyi? Téged egyáltalán nem izgat, hogy 5 szuper sexy pasi a szomszédunk?
-6 és 3-nak közölük barátnője van. És nem egyáltalán nem izgat.- feláltam és besétáltam a konyhába, ahova persze Deborah is követett
 

-6? Akkor biztos Josh is velük van. Amúgy is te honnan tudod mindezt, talán mégis utánuk néztél?-bökött oldalba
-Nem. Láttam, ahogy  a lányokkal együtt érkeznek. Amúgy is neked van barátod!
-És, én csak rajongójuk vagyok, ez nem jelent semmit!- flegmáskodott- Gyere menyünk át, üdvözöljük őket.
-Én aztán nem!
-Emma! Kérlek!- nézett rám bociszemekkel
-Nem!
-Dehogyisnem!- megragadta a kezem, majd maga után húzott

Az ajtóban álltunk, Deborah már harmadjára csengetett, de még mindig semmi.

-Látod én mondtam, hogy nem kéne átjönnünk!- fontam keresztbe kezeim

Hirtelen kinyílt az ajtó. Egy közepes magasságú férfi nyitotta ki. Barna haja volt, mosolyától elolvadtam. Szemei kékek voltak, akár a tenger. Elvesztem bennük. Csak álltam ott egy vigyorral az arcomon és bámultam őt. Még mindig mosolygott. Nem tudtam megszólalni. Deborah vágott oldalba, hogy mondjak már valamit.

-Emma vagyok!- nyújtottam a kezem
-Louis.- mosolygott tovább, majd kezet fogtunk. Bőre selymes volt, lábaim megremegtek, nem értettem mi történik.- Örülök, hogy megis- ekkor egy barna, hosszú hajú, elég hisztis és pökhendi lány jött oda és szólt közbe.- Eleanor ők itt a szomszédjaink, Emma és Deborah.- mutatott be minket
-Sziasztok.- köszönt elég lenézzően- Kicsim gyere, mert a többiek rád várnak!- mondta miközben illegette magát
-Megyek! Sajnálom, remélem még lesz szerencsénk beszélni.- majd bement.

Egész nap csak rá gondoltam. Nem tudtam kiverni a fejemből édes mosolyát és gyönyörű szemeit. Próbán mindent elrontottam. Hiányzik ez nekem? El kell felejtenem, barátnője van és biztos nem hagyná ott, egy olyan lányért, mint én.

Este fáradtan érkeztem haza a színházból, táskámat ledobtam a fotelbe, én pedig bevágódtam az ágyba. Elővettem laptopom és felléptem twittere.

Emma Medwin
Mindent tönkretettél, a mosolyod, a szemeid. Áh azt hiszem szerelmes vagyok.

Ezt így muszáj volt leírnom. Rákerestem Louis twitterére. Követ. Mi van? Azt meg, hogy? Bekövettem. Remélem nem fogja észrevenni a tweetem.

Ben Brightmore
@Emma_M észtrevehető volt próbán is, hogy nincs minden rendben. Talán nem én vagyok a kiszemelted?

Emma Medwin
@BenBrightmore Hülye! Semmi közöd nincs hozzá :P

Ben az egyik színésztársam. Ő az egyetlen, akivel jól kijövök. Nagyon jó fej rengeteget szoktunk együtt hülyéskedni.

Ben Brightmore
@Emma_M Most haragszom rád! PS. I love you :)

Emma Medwin
@BenBrightmore Tudod, hogy én is szeretlek :)


Már pizsamában voltam, zenét hallgattam, mikor Deborah benyitott a szobámba.

-Emma, keresnek! Nem fogok elhinni ki az!- vigyorgott
-Ki? Mi? Hol?- ijedtem meg
-Menj le és meglátod!

Pizsamában levánszorogtam, kinyitottam az ajtót. Az állam leesett.

-Louis. Te. Meg. Mit. Keresel. Itt?- dadogtam
-Bocs, ha zavarok, csak megszerettem volna kérdezni, hogy nincs- e kedved sétálni?- és már megint mosolygott
-Nem zavarsz. Rendben van, csak kérlek várj meg. Átöltözöm.

Felrohantam a lépcsőn egyenesen be a szobámba. Elővettem egy fekete farmert, egy 3/4-es bő felsőt és egy hosszított szárú cipőt. Hajamat még gyorsan kifésültem és vissza lement a várakozó szépfiúhoz.

 

Sötét volt. Remélhetőleg senki sem látott minket. A közeli park felé sétáltunk. Rengeteget beszéltünk. Elmesélte egész életét. Rájöttem, hogy nem kéne egyből elítéljem a híres embereket. Sok megpróbáltatáson ment keresztül. Leültünk egy padra és néztük a csillagokat. Elégé hideg volt, a kezemet simogattam, hogy valahogy felmelegítsem magam.

-Fázol?- kérdezte
-Kicsit.

Átkarolt. A menyekben éreztem magam. Tudtam, hogy ezt nem lenne szabad, de olyan jó érzés volt.

-Nem lenne szabad ezt csinálnod!- húzódtam el tőle
-Miért is?- nézett komolyan, mintha ő nem tudná
-Barátnőd van, és még egy napja sem ismersz.
-Te sem engem, de máris belém szerettél!- elkezdett közeledni hozzám

-Ezt meg honnan veszed?- próbáltam ellenállni
-Nem most estem le a falvédőről!- meg akart csókolni, már csak pár milliméter távolság volt ajkain között


Ellenálltam a kísértésnek. Felálltam és elfutottam. Nem szerettem volna még nagyobb hibát elkövetni.

Bevezetés

Sziasztok! Nekiláttam egy új blognak, mivel a másik blogom már kezd elunalmasodni, de viszont ehhez a történethez rengeteg ötletem van.  Remélem, majd ezt a blogom is fogjátok legalább annyian olvasni, mint a másikat, de, ha lehet még többen és remélhetőleg majd kapok véleményeket is. Itt van a bevezetés, de tényleg csak egy rövidke, jó olvasást!

Bevezetés

Sziasztok! A nevem Emma Medwin, 20 éves vagyok és Brighton-ban születtem. Pár héttel ezelőtt legjobb barátnőmmel, Deborahval és barátjával, aki egyrészt legjobb fiúbarátom, Matt-el felköltöztünk Londonba, hogy belecsaphassunk a nagybetűs életbe. Egy csendes, eldugott utcában lakunk, egy emeletes házban. Amivel őszintén mondva eléggé meggyűlik a bajunk, igaz, hogy csak hárman vagyunk, de minden nap nagy a rendetlenség. Szomszédunkban 5 fiú lakik, valamilyen One direction banda tagja, nem is merem őket, de azt mondják róluk, hogy híresek és nagyon jól néznek ki és Deborah is nagyon bírja őket, de ez, most engem egyáltalán nem érdekel, mivel inkább szeretnék karrieremre és az új életemre koncentrálni. Szüleim meghaltak, mikor mindössze még csak 15 éves voltam. Deborah szülei neveltek fel, ezért is ilyen szoros a kapcsolatunk. Habár ők befogadtak és gondoskodtak rólam, mégis mindig egyedül éreztem magam és mindig is magamra voltam utalva. Megtanultam saját magamról gondoskodni, talán hamarabb felnőtté kellett válnom, mint más normális embernek. De inkább hanyagoljuk ezt a témát, nem szeretek erről beszélni. Jelenleg London egyik színházában vagyok színésznő, mindig is ez szerettem volna csinálni, imádom játszani és szeretem magam beleélni a szerepeimbe. Eddig még soha nem voltam igazán szerelmes, de még egy ideig várni is szeretnék ezzel, mert ahogy már említettem most sokkal fontosabb a karrierem.