2.Fejezet: Miért ilyen nehéz az élet?

Sziasztok! Nem fogok mentegetőzni, itt az új rész!

2.Fejezet: Miért ilyen nehéz az élet?

 

Mint minden egyes reggel, ma is a teraszon ülve fogyasztottam kakaómat, közben pedig a napi hírlapot olvastam. Csak a szokásos politikai, unalmas ügyekről írtak. Elérkeztem a sztárrovathoz, ezt nagyon szerettem, mert álmom, hogy egyszer rólam is írjanak egy cikket. Egy érdeke cikken akadt meg a szemem: "Louis Tomlinson megcsalta barátnőjét". Valahogy éreztem, hogy itt baj van, biztosan nekem is közöm van hozzá. A cikk mellé egy kép volt beillesztve, amin nem lehet kivenni pontosan, hogy mi van, de az jól látszott, hogy este készült és egy parkban. Na jó, nem így szerettem volna szerepelni az újságban.

Louis lépett ki az ajtójukon. Egy önelégült mosollyal az arcán rám nézett. Nem értettem, hogy miért csinálja ezt, talán kínozni akar? Már éppen készültem bemenni, mikor megláttam a dühöngő Eleanort közeledni felém egy újsággal a kezében. Most már mindent értettem.

-Állj meg te ribanc! Ő az én barátom, szállj le rólam!- üvöltözött, már a teraszon állva
-Hé hé! Nyugodj le, mindenki minket néz! Amúgy meg kit nevezel te ribancnak? Szánalmas vagy!- már mindenki kint állt az utcán, Deborah-ék is kijöttek, hogy megpróbáljanak megvédeni
-Téged! Te vagy a szánalmas! Megpróbáltad elcsábítani a barátom...
-Az nem épp úgy volt!- vágtam közbe
-És még hazudsz is!- egyre idegesebb volt, de én sem hagytam magam.
-Lányok ezt nem itt és így kéne megbeszélni, mindenki titeket nézz!- jött oda egy másik bandatag, nem tudom, hogy hívják
-Liam, te ebbe ne szólj bele.- szóval Liamnek hívják- Semmi közözd nincs hozzá!
-Nagyon is van, most pedig menj vissza a mi házunkba Louisval!- utasított rá Liam

Louis utána jött, karon ragadta és hazavitte. Lian, vagy Liam, tök mindegy, hogy hívják, itt maradt, úgy látszik, hogy volt még mondani valója.

-Figyelj, nagyon sajnálok mindent. Eleanor ilyen, mi sem bírjuk őt, nem tudjuk megérteni Louis mit szeret benne. Sokkal jobb örülnék, ha téged látnálak Louis mellett.- magyarázkodott.- Szorítunk nektek.- kacsintott, majd elment

Ez meglepett. Sokkos állapotomban voltam. De hát a Louis és köztem nincs semmi. Még csók sem volt, nem értem mit kezel ezen annyira felfújni, nem történt semmi, csak beszélgetünk. Na persze, ha valaki az újságíróknak hisz az már az ő baja.

-Emma, mi volt ez? Mi történt az este?- érdeklődött Deborah
-Semmi.- válaszoltam egyszerűen és bementem a szobámba

Szekrényemből elővettem valamilyen egyszerű rihát, amit felvehetek, mivel nem sokára dolgozni kell menjek.  Leültem a sminkasztalom elé. Néztem a tükörképem és gondolkoztam. Louis mit akar ezzel az egésszel elérni? Elkezdtem felvinni egy halvány sminket, nem szoktam agyonsminkelni magam, de azért minden nap felviszel egy natúr sminket. Még volt egy kis időm, ezért bekapcsoltam a laptopom. Félve léptem fel a twittere, mivel gondolom már az interneten is elterjedtek a pletykák. Bár ne lenének az emberek ilyen naivak.

Emma Medwin
Miért ilyen naivak az emberek? Nem történt semmi, nem értem miért kell mindent felfújni?!

Csiripeltem követőimnek, akik száma mára a duplájára nőtt. Megnéztem, hogy kik írtak nekem. Kaptam hideget és meleget is, de inkább meleget, nagyon meglepődtem, mert sokkal rosszabbra számítottam.

Hope Styles:
@Emma_M nem tudom mit történt, de nekem nagyon szimpatikús vagy! Utálom Eleanort, szóval szorítok neked és Louisnak

Emma Medwin:
@Hope_Harry Ö, izé köszi, de köztem és Louis között nincs semmi! Csak beszélgettünk, mint két normális ember.

Elounor Is Perfect
@Emma_M te szánalmas csicska, szállj le Louisról! Eleanor és ő tökéletesek együtt és szeretik egymást!

Emma Medwin
@El_Louis Milyen jó, hogy te ennyire ismersz mindenkit! Először utána kéne járni, hogy mi történt!

Na ebből most lett elegem, egyes emberek nagyon szánalmasak. Utána kéne nézniük, hogy mi történ és utálni szidni engem. Honnan tudják, hogy Louis boldog Eleanorral? Ha jobban megismernék őt, rájönének, hogy ez nem így van.

Felvettem a már előre kikészített csillagos felső, szürke nadrágom és fekete magassarkút, hajamat pedig bekötöttem egy copfba.

 

Elindultam a színház felé. Ma sokat kell próbálnunk, mivel este előadás. A forgalmas utcákon lassan sétáltam. Legtöbb fiatal lány szúrós tekintettel nézet rám, de volt, aki rám mosolygott. Már nagyon vártam, hogy beérjek a színházba, rémálom volt kint lenni az utcán, azzal a tudattal, hogy a tinilányok utálnak a semmi miatt.

Kétszer is elpróbáltuk a darabot, egymás után szünet nélkül. Már teljesen ki voltam fáradva, mikor végre adtak egy kis időt pihenni. Elvettem egy flakon ásványvizet és egy szendvicset kezdtem megenni.

-Minden rendben van?- ült le mellém Ben
-Nem egészen.- sóhajtottam
-Na mesélj!- mosolygott
-Nem akarlak vele untatni!
-Butus, tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz!- ölelt meg, ami most nagyon jól esett

Mindent elmondtam neki az elejétől a végéig. Ő teljesen megértett. Nagyon jól összehangolódtunk, mondjuk ez lehet annak is köszönhető, hogy a darabban mi játszúk a szerelmes párt, de semmit sem kell félreérteni! Véget ért a pihenési idő. Megpróbáltam összeszedni magam. A rendező szólt, hogy vegyük fel a jelmezeinket, mivel ez lesz a főpróba és ezt már jelmezzel kéne csinálni. Belebújtam ruhámban, amit nagyon utáltam, mivel egy régi fajta ruha volt és eléggé kint volt belőle a "keblem", de nem tehettem semmit ellene, el kellett viselnem. Este hét fele, már gyűltek a nézők, épp csak kipillantottam, rengetegen voltak, remegtem. Ez volt az első darab, ahol a főszereplőt játszottam, nagyon izgultam. Felpillantottam a díszpáholyra, hogy megtudjam, hogy ma este ki a díszvendégünk (színházunkban van egy olyan szokás, hogy minden előadásra meghívunk egy híres embert). Nagyot néztem, nem akartam elhinni, hogy ő az. Megijedtem.

-Mi van?- jött oda Ben
-Nézz fel a díszpáholyba!- utasítottam
-Na ne!- csodálkozott Ben- nyugodj le, ezt nem ronthatod el, mutasd meg nekik, hogy mire vagy képes. Melletted leszek, bízz bennem!

Megölelt, amire újra nagy szükségem volt. Vettem egy mély levegőt, kifújtam és próbáltam a legnyugodtam lenni.

Össz-vissz jól sikerült az előadás, de mikor ránéztem a díszpáholyra szinte már könnyezni kezdtem a, de ekkor Ben mindig megszorította a kezem. Szörnyű volt nézni, ahogy Eleanor hozzábújik Louis-hoz és a fiú pedig gúnyosan rám mosolyog. Miért teszi ezt velem? Az előadás után gyorsan bementem az öltözőmbe. Kopogtak. Háttal álltam az ajtónak, ezért csak annyit mondtam, hogy jöjjön be. Hirtelen két kezet éreztem a derekamon. Szembe fordultam a kezek tulajdonosával.

-Louis mit csinálsz? Hagyj békén! Menj innen! Tönkre tetted az életem egy nap alatt, legtöbben utálnak, miattad! Tűnj a szemem elől!- nem akartam, de szemeim újra könnybe lábadtak
-Nyugi baby!- simogatta az arcom
-Na nekem ne mond azt, hogy baby! Amúgy is hol van a drága bará- ekkor félbeszakított és megcsókolt.

Nem gyengültem el, nem csókoltam meg, érettebb vagyok annál.

-Te szerencsétlen, hagyj békén!- adtam egy pofont neki
-Figyelj! Beléd szerettem, de nem hagyhatom ott Eleanort a menedzsment miatt!
-Na jó ezt most fejezd be, nem leszek a szeretőd és nem fogom engedni, hogy egy a fél világ utáljon miattad!

Megfogtam a cuccaim és elindultam. Még megpróbált megakadályozni, de nem sikerült elfutottam.
Otthon, próbáltam leplezni a történteket, de Deborah észre vette, hogy valami baj van, mivel még vacsorázni se akartam. Feljött a szobámba, majd mindent elmeséltem neki az elejétől a végéig. Nem tudtam elaludni, forgolódtam és arra gondoltam, hogy miért ilyen nehéz az élet. Beleszerettem ebbe a fiúba, és azt mondta, hogy ő is szeret, de akkor miért csinálja ezt? Ez lehetetlen beleszeretünk egymásba, de még csak 2 napja ismerjük egymást. Fuck this life, I hate it!